A tegnapi napunk mindössze 5 óra alvással, 24 óra utazás után szuperül telt. Motorok kipakolása matricázás, boxunk berendezése...
Minden szuper volt, és nagyon vártam s versenyzöi vacsorát. A régi road racer közeg, és a körülöttünk levö felhajtás nagyon megható élmény számomra. A vacsora elött pórul jártam: én voltam a negyedik, hotelböl kilépö olyan ember, aki nem vett észre egy lépcsöt. Épp a Pirelli főnök viccelt velem, mikor megbotlottam, és egy rossz pozícióban óriási terhelést kapott a lábam. Újra eltört! Kérek szépen mindenkit, hogy szoritson értem, de ne pánikoljon miattam. Volt egy nagy reccsenés és pokoli fájdalom. Folyamatosan egyeztettem az orvosommal, a helyzet a következö: ki kell bírnom a fájdalmat, mert versenyezni jöttem ide. Eltört a forrásnak indult csont újra, de a vasak tartják profin. Ennél többet a nem akarok erröl beszélni. Reggelihez már le tudtam kecmeregni.
Utána egésznap felpolcolva pihentettem és vàrtam a nagy ceremóniàt. Pontosan hétkor a helyi TV élöben mutatta, amikor a WTCC-sek is, és mi motorosok is egy másik helyszínen, tűzijátékkal felvonultunk börruhában egy nagy színpadra ahol bemutattak minket a rengeteg szurkolónak.
Ezután minden csapat két motorja le volt kerítve. A versenyzőknek rá kellett ülni a motorjaikra, és két órán át fotóztak minket, és karolgathattak a szurkolók. Óriási hangulat volt. Hihetetlen, hogy újra visszakerültem ebbe a fantasztikus közegbe. Közben a lábam nagyon fájt, de megnyugodtam, mert kipróbáltam és tudok váltani :) Annyian szoritanak nekem, hogy mindent végigcsinálok legjobb tudásom szerint. Kötelezö.
Mindent kibirok ha egy ilyen motorral versenyezhetek egy ilyen kiemelkedö versenyen:)))
Még több fotóért látogassatok el a Facebook oldalamra!
Üdv mindenkinek,
Bitti